Az üveg története

 

Az üveg története jóval idősebb, mint az emberiség története, mégis a természet eme csodálatos ajándékát az ember kezdte használni, ő tette közhasználati eszközzé.
Az üveg históriája a természetben talált üvegásvány (obszidián) felhasználásával kezdődött. A vulkanikus eredetű obszidián egy olyan fekete színű, kagylós törésű ásvány, amit az ősember pengének, nyílhegynek használt.

Az üvegkészítés a társadalomban élő ember vívmánya. Az ókori keleti civilizációk üvegművészete görög és római közvetítéssel került a középkori Európába, majd a "világkereskedelem" útvonalain jutott el a Föld összes országába. Mivel az üvegkészítés nagy becsben tartott mesterségnek számított, és csak kevesen ismerték a technológiát, bátran kijelenthetjük, hogy az üveg és annak készítése a kultúra egyik fokmérője.

Az üvegkészítésre utaló első lelet Egyiptomból származik, kb. az ie. V.évezredből. A régészek által talált fekete üveggyöngy a mai üveg összetételével azonos, de átlátszatlan. Évezredek során jutunk el a mai ember által alkalmazott modern üvegkészítési technológiákhoz, ami a tömegigények kielégítését, a széles választékot és a kíváló minőséget jelenti.

Az alábbiakban csemegézzünk az üveg és technológiája történetéből!

Kr.e. V. évezred - első emlékek Egyiptomból (fekete üveggyöngy).
Kr.e IV. évezred - üvegkorsók Egyiptomból, mozaik üveg lelet.
Kr.e. I.sz. - Róma az üveggyártás központja (építészeti felhasználás, üvegablakok, bronzkeretes kör üveglap).

    Pannóniában üvegleletek a római korból.

Kr.u. - 340 Bizánc folytatja a római hagyományokat (templom üvegek, halotti urnák, buborékos üveg).
VII. sz. - a koronamódszerrel készített üvegtárcsa Szíriában (üvegfújópipával fújt üvegkorong, akár 1 m átmérőjű is lehetett).
X. sz. - arab közvetítéssel a Velencei Köztársaság területén honosodik meg újra az üveg Európában.
XIII.sz. - a velencei Muránóban az üvegcéhek titkos technológiával készítik díszüvegeiket, tükreiket (Muránói tükör).

    Mo-on a XIII.sz-tól használnak üveget a templom építkezéseknél. A magán felhasználás csak a XIX. sz.-tól jellemző.

 X-XVII.sz. - síküveggyártás csak hengerré fújt üvegből történt, majd ezután Franciaországból terjedt el a táblaüveg síkra öntése (XVII. sz-tól).

    1475 körül Budán céhet alkotnak az üvegesek. 1570 Schwanherdt Henrik alkalmazza az üvegmaratást (fluor sav).

XVII.sz. - üveg vágása gyémánttal (Velence).

    Az átlátszó üveg térhódítása Magyarországon, szükségessé tette a függöny használatát.
    XVIII.sz. - Mária Terézia korában a magyar üvegműves ipar hanyatlása (cseh és osztrák üveg megjelenése).

XIX.sz.vége - az üveg manufaktúrákat felváltja a gépesített üvegipar (széngázzal olvasztott üveg).

    1884. évi ipartörvény Mo-on szabad iparnak minősíti az üvegművességet (szétválik a gyáripar és kézművesipar).

XX.sz. - húzott üveg (Emile Fourcault, Colburn, Pittsburg módszerei).
1920-tól görgők közötti hengerelés (Bicheraux).

    Trianon következtében határokon kívül került a magyar üvegipar zöme.
    1929-ben Zagyvapálfaván megépítik a Fourcault rendszerű táblaüveghúzó üzemet.
    1935 Miskolc: az öntöttüveg gyártásának kezdete.

1950-től úsztatott üveg (float) Angliából (Pilkington-módszer).

    A szocialista iparosítás terméke az Orosházán (1972), Salgótarjánban létesített síküveggyárak.

1991-ben felépül az első float üveggyár Orosházán (HUNGUARD).

    2007-ben Orosházán elindul a LOW-E bevonatoló gyártósor.


A rendszerváltás után és a piac liberalizációjának köszönhetően jelenleg Magyarországon a legfejlettebb technológiákat alkalmazzák az építészeti üveggyártásban, az üvegipari gépgyártásban és az üvegmegmunkálás különböző területein.